A bokacsont lövészet eszközei
Szerző: Füredi Zoltán
(Az alábbi szövegben a mongol szavakat cirill betűvel is közlöm, és az általánosan használt angol nyelvű átírás szabályait alkalmazom annak érdekében, hogy az egyes kifejezések esetleg könnyebben kereshetőek legyenek az Interneten.)
Célzóléc
(Хашлага, khashlaga)
A lövész "fegyvere". A csontból készült lövedék célba juttatására szolgál. A lövész a ráhelyezett lövedéket a khashlaga-gal tudja megfelelő pontossággal irányítani a célbábuk (khasaa) felé. A célzóléc igazi státuszszimbólum. Mindig ritka, értékes fafajták felhasználásával készül, gyakran ezüst vagy csont berakással díszítik. Gyakran szintén értékes, szépen díszített tokban tartják.
Mérete a versenyeken nem meghatározott, csak annyi a megkötés, hogy nem tartalmazhat célzást segítő berendezést, pl. beépített vízszintmérőt vagy lézeres irányzékot.
Lövedék
(Сум, sum)
A szarvas agancsának vastagabb, alsó részéből készítik. Formája általánosan ék alakú, de a lövészet tanulásához használnak korong alakú lövedékeket is. A lövész feladata, hogy a sumot a célzólécről középső újával pöckölve találja el a céltáblára helyezett célbábukat.
Méretére vonatkozóan nincs megkötés. Célszerű olyan sumot használni, amely jól fekszik a célzólécen. Versenyeken csak azt követelik meg, hogy kemény anyagból legyen.
Ujj bandázs
(Хурууны боолт, khoroonii boolt)
A lövészek strapabíró, keskeny szövetcsíkot ragasztanak a lövő ujjukra egy-egy forduló előtt. (Jobbára a jobb kéz középső ujját használják pöckölésre.) A bandázs szerepe, hogy a lövő ujj és a feszítő, hátrahúzó ujj közötti súrlódást fokozza a nagyobb felhúzó erő érdekében.
Célbábu / bokacsont / csigacsont
(Хасаа / шагай, khasaa / shagai)
Hagyományosan a sagaj lövészet gyakorlásánál, ahogy neve is mutatja, bokacsontokra lőttek. Mára a csontocskák jobbára kikoptak a játékból, helyettük a bokacsont formát csak nagy vonalaiban követő, borostyánkőből, elefántcsontból, szarvasagancs végéből vagy más értékes anyagból készített bábuk szerepelnek. Ennek oka, hogy a csontok mérete különböző, így a versenyekben résztvevő lövészek eredményei nem lennének összehasonlíthatóak.
A célbábu mérete ma pontosan meghatározott: magassága 1,3 cm, hossza 2,3 cm, szélessége pedig 1,6 cm. A bábuk egy, a földtől számítva 29-31cm magasságú emelvényen sorakoznak. Bizonyos helyzetekben két bábut helyeznek egymásra. A lövészek hagyományosan 9 könyök távolságból, vagyis pontosan 4 m 72 cm 5mm-ről lőnek a bábukra. A lőtávolság a zurkhaira felhelyezett bábuk és egy, a földre felrajzolt vonal közötti távolságot jelenti. A vonalon sem a lövőléc, sem a lövész valamely testrésze nem nyúlhat túl.
Nyílpuska
(Чавх, chavkh)
A nyílpuska a lövészek fegyvertárában szerepel, régen "kicsiny íjnak" (хавчаахай, khavchaakhai) nevezték. A nyílpuska teste jó minőségű keményfából, finom kidolgozással készült, aztán irányzék és íj került rá. A lövés elsütő szerkezet segítségével, vállról történik. A lövészek jobbára "puskának" nevezik. A nyílpuskát manapság ritkán látni, főként idős lövészek használják a versenyeken. (Nők eleve ritkán lőnek, de ha mégis, akkor nyílpuskával.) Időnként előfordul, hogy egy lövészcsapatban (bag) az ujjukkal, illetve nyílpuskával lövő versenyzők együtt szerepelnek.
Céltábla
(Зурхай, zurkhai)
Négyszögletes, 3-6 cm vastagságú fa lap, amelyre a célbábukat helyezik. Általában értékes keményfából, időnként illatos fából készül. Teljesen síknak kell lennie, ezért több darabból ragasztják. A felhasznált fa elemek száliránya a táblára merőleges. Mérete nem lehet nagyobb mint 50x35 cm.
Hátfal
(Аравч aravch)
A hátfal feladata, hogy a nagy energiával nekicsapódó lövedéket felfogja, és meggátolja, hogy messze repüljön. Fontos, hogy "szép" hangot adjon, ezért vékonyabb fa lemezből készítik. Az aravch valójában egy faszerkezet része, amely szekrényke vagy doboz alakra emlékeztet. A lövész felszerelés minden darabja elfér a belsejében. A mongolok - a zsámollyal együtt - gyakran csak mint "mod", azaz "fa" emlegetik.
Állvány / zsámoly
(Өрц / сэнтий, urts / sentii)
A felső lapján enyhén lejtősre készített doboz forma, amelyre a céltáblát (zurkhai) helyezik. Ezt (a felső) részét vastag, jobbára bordó színű, bársonyra emlékeztető vászon anyaggal borítják, hogy a zurkhai elmozdulás mentesen feküdjön rajta. Az elülső oldalát nemzeti motívumokkal díszítik.
Könyök-léc
(Тохой, tokhoi)
Keményfából készült, kb. 4-6 cm széles, négyzetes vagy enyhén téglalap keresztmetszetű léc. Hossza 1 könyök, azaz 52,5 cm. A lőtáv pontos kimérésére szolgál. Másrészt, mivel a lövészek az eltalált bábukat / bokacsontokat a lécre helyezve gyűjtik, ezért minden csapatnak egy kell belőle. A léceket a cél-szekrényke elé, két oldalra helyezik el a földön.
Szék
(Сандал /тулгуур, sandal / tulguur)
Minden lövész saját méretének megfelelő magasságú, kis ülőfelületű, (általában) összecsukható–szétszedhető széket használ. Magassága általában 20-23 cm. A régi időkben nem használtak ilyen ülőalkalmatosságot, hanem egyszerűen fél térdre ereszkedve, a sarkukra ülve lőttek.
Kisszőnyeg
(Байц, baits)
A bábut szedő vagy csak éppen nem lövő lövészek magukkal hozott, hosszúkás kisszőnyegen ülnek. Ha csapatukkal másik sátorba vagy lőállásba vonulnak, mindig magukkal viszik. Lövés közben is térdüket erre támasztják.
"Óháj" kiáltás
(Уухай, uukhai)
A bokacsont lövészet felszerelései mellett fontos szerepe van még a lövészek "Óháj" vagy "Úháj" kiáltásának. Ez valójában nem is kiáltás, hanem a játék résztvevői által folyamatosan énekelt, dúdolt dallam, amellyel biztatják a lövészeket. A dallam intenzitása, hangereje állandóan változik, a játékosok és a nézők hangulatváltásait követik. (Szeretném megjegyezni, hogy az igazi lövészek valószínűleg sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az uukhai éneklésnek, mint azt ebben a pár sorban leírtuk.)
A bokacsont lövészet eszközeiről szóló dokumentumfilm (fordítását tervezzük):
