A hétfői nyitó alkalom igazán jól sikerült. Zeneemyadar Batbayar nagykövet úr három gyermekével érkezett, és biztos ami biztos, kivezényelte az egész követséget az alkalomra. (Na jó, ezt nem tudhatjuk, mindenesetre több család is érkezett a képviseletről.) Sárosdi Davaakhuu Ganbold barátom, aki egyébként a magyar irodalom felkent és Balassi Bálint-emlékkarddal is jutalmazott műfordító apostola nagy lelkesedéssel vetette bele magát a játékba. Nagyon össze kellett szedjem magam, hogy mint klub alapító, nehogy kudarcot valljak:)

A gyereksereg létszámát jobbára a követség biztosította, a csapat nagy lelkesedéssel vágott bele a sagaj pöckölésbe. A legmeglepőbb történetről - egyébként barlangász körökből ismert - barátaim gondoskodtak: egy kisebb zsák bokacsonttal érkeztek, és közölték, köszönik, ők tudnak mindent, a csigacsont pöckölést évek óta játsszák. No igen, egyikük tibetista privátban...

Az első klubnap tanulsága csak annyi, hogy jó ez így, biztos, hogy folytatjuk (Azon el kell gondolkozni, hogy nagyobb szabású klub eseményt bőven elég havonta rendezni ugyan, viszont a gyakorlás lehetőségét sűrűbben kell biztosítanunk!)