Beszámoló a Nagy Sportágválasztóról
A Mongol Sagaj Klub hatalmas sikerrel szerepelt a Nagy Sportágválasztón!
Először is azért, mert itt mutathattuk be először versenysportként a sagaj lövészetet, ráadásul rögtön egy 22 ezer fős sportrendezvényen.
Másrészt pedig azért, mert tisztában voltunk az esemény jelentőségével, és nagyon összekaptuk magunkat, hogy ügyesek és szépek legyünk. Célzóléceket és lövedékeket gyártattunk, hogy végre ne azt a két felszerelést gyilkoljuk tovább, amiből az egyik az enyém, a másik pedig a Magyarországon Élő Mongolok Egyesületéé, és csak kölcsönben van nálunk. Továbbá Novák Zoli sporttársunk, aki a szürke hétköznapokban szuper felkapott grafikusként dolgozik, szép szórólapot és fantasztikus csapatzászlót tervezett az alkalomra.
A Magyarországon Élő Mongolok Egyesületétől kölcsönkértük a díszsátrat, amelyet ünnepi alkalmakkor használnak, és szőnyegeket, hogy szépen be is rendezhessük azt. Így vonultunk fel csütörtök este a Merkapt Sportközpont gyepére, hogy mindent összekészítsünk a nagy bemutatkozásra!
A szombat reggel szinte megfékezhetetlen gyerek invázióval kezdődött. A vidékről buszokkal érkező iskolások tömege majdnem elsodorta kicsiny csapatunkat, de a hősi mongol hagyományokat idéző Dzsingisz kánt ábrázoló szőnyegünk erőt adott, és végül helyt álltunk. A támadás folyamatos volt, de ahogy haladtunk a délután felé, egyre csitult. Jöttek elsősök, akik lelkesen hánytak magukra mindenféle csini mongol ruhát, kabátkát, sapkát, és fékezhetetlenül viháncoltak a sátor körül, és jöttek nagyobbacskák is, akik presztízskérdést csináltak abból, hogy ki lő jobban, ki talál többet. Nekik könnyű volt, mert az izgalmas nap után buszra szálltak, és "agyő!", mi azonban maradtunk, és lankadatlanul meséltük amit kellett, hogy a birka bokacsont lövészet Mongóliában rendkívül népszerű versenysport, és hogy a világon mindenütt játsszák a mongolok, de mi ugyan nem vagyunk mongolok (csak Ganbold barátunk), mégis játsszuk. Meg azt, hogy mik is a szabályok, és hogy bizony, az igazi versenyeken majdnem 5 méterről kell lőni! Délután pedig megjelent a Magyar Televízió, úgyhogy nekik is elmondtam mindezt. Szóval benne voltunk a TV-ben!
Azt hittük, a szombati nap csendesebb lesz. Nem volt... Az iskolás csoportok helyett a családok vették át az uralmat a pályák felett. Rengetegen voltak! A műsorfüzetben elég jól láthatóan, szépen, két sorban írták ki: "Hagyományos mongol birka bokacsont lövészet": (Ehhez én ragaszkodtam.) Úgyhogy mindenki megtalált bennünket, és az első kérdés nem is az volt, hogy "ez micsoda?" (ez a második volt), hanem, hogy "tényleg van ilyen?" A nap folyamán találkoztunk több született tehetséggel is, akik aztán többször is visszajöttek, és a céltáblától egyre távolabb ülve megszégyenítő találatokat produkáltak.
